Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

Szerelmem a fűmanó

Sári mindennél jobban szerette Petykát. Már évek óta. De soha nem hitte el, hogy boldog párként együtt élhetnek. Petykának oldalkocsija volt. Tőle is félt, de idővel rájött, hogy egy dologgal nem tud harcolni. A fűvel.

Mert Petyka, mint egy jó fűmanó szerette a füvét. Nem tudta otthagyni rosszul működő kapcsolatát, mert nem volt képes elképzelni, hogy otthagyja családi házát, a kertet, a füvet.

Mert Petykának a fű volt a mindene. Végül Sárinak rá kellett döbbenjen. Féltékeny a fűre. Mert mindig a fű volt az első, és nem Ő.

„Nem tudok jönni kicsim, mert holnap esni fog. Ma még le kell nyírnom füvet.” – kapta sokszor.

„A héten téliesítem a fűnyírót, ezért csak csütörtökön jövök a héten.” Mert ez nem azt jelentette ám Petykának, hogy betolja a tárolóba és kész. Hanem azt, hogy alkatrészeire szedve leolajozta, átnézte, letisztította a gépet, hogy az tavasszal kiválóan végezze a dolgát.

Így Sári önbecsülése a sárga földig, egészen pontosan a fűszálak alá csúszott. Úgy gondolta, hogy harcot itt egyedül a kerttel kell vívjon, nem is a konkurens hölggyel. Hisz akit már 5 éve csalnak, azzal otthon nincs kapcsolat. Ott már csak megszokás van. De a fű, az egy örök életre szóló szerelem.

Petyka pedig igazán szerette Sárit. Pedig Sári pedig mindent megtett, hogy elüldözze maga mellől. Hisztizett, számonkért, rendszeresen elküldte a férfit. Aki mintha mi sem történt volna, újra és újra megjelent, hogy szerelmesen egymás karjába bújjanak. Kivéve, ha a kerttel kellett valamit csinálni. Akkor mindig a kert volt az első. Legalábbis Sári ezt így érezte.

Sári már úgy gondolta jobb, ha feladja. Nagyon csúnyán beszélt magáról. Nem tartotta magát többre, mint egy ingyen szeretőnek, akinél még egy szál fű is fontosabb. Érzelmi válságba jutott. Aztán rájött, hogy nem tudja elveszíteni azt, ami nem is az Övé. Elengedte Pétert. Érzelmileg. Lemondott a harcról (amit mellesleg csak Önmagával harcolt).

És láss csodát. Petyka lelkesebb lett, mint valamikor. Olyan dolgokat csinált, mint azelőtt soha. Igaz, a kert még mindig az első a sorban áll, de elkezdte tisztelni Sárit. Mert Sári is tisztelte már Önmagát. Petyka eddig is szerette Őt, de Sári képtelen volt ezt meglátni haragjában és bánatában. Azt hitte legyőzheti őt egy udvarnyi zöld széna.

Ma már tudja, hogyan kezelje Petyka Manót. És Petyka nagyon jól reagált az új Sárira.

Sári ma már tudatosan építi kapcsolatát. Tisztában van vele, hogy idő, amíg áthangolódnak egymásra. De már nincs kétsége, hogy helye van a férfi mellett. Végre el meri hinni, hogy van annyira fontos ő is, mint a szép zöld gyep. Hisz nincs férfi, aki ennyi éven át elviselné azt, amit ő művelt a férfival. Ennek oka van. És ha stabilan áll a kapcsolatukban, akkor a közös élet is kézzelfogható közelségbe fog kerülni.

A fejlődés még nem ért véget. De az út végén, egy beteljesült boldog szerelem várja Őket. A cél elérhető, mert Sári értékeli magát, és ezért Petyka is értékeli őt. Nagy valószínűséggel Sári fog költözni, mivel ő lakásban él. Elég furcsa lenne, ha Petyka manónak úgy kellene költözni, hogy egyik kezében a bőrönd, a másikban a feltekert gyepszőnyeg legyen. Bár! .. ha egy férfi szerelmes, semmi nem lehetetlen…

 

petyka.jpg

 

"A Te feladatod, hogy boldoggá tedd magad, a párod feladata pedig az, hogy rámutasson azokra a hamis nézőpontokra benned, amik meggátolják, hogy összekapcsolódj az Isteni Éneddel. Ha a párod kényelmetlen nyomógombokat nyomkod rajtad (ami általában nem is tudatos a részéről, ritkán akar neked rosszat), mindig pontosan tudni fogod, hogy min kell dolgoznod, milyen nézőpontokat kell elengedned önmagadban, hogy megtapasztald a szeretetet. Ilyen módon tehát a párod egy csodálatos jelzőfény az önmagadhoz vezető úton. Becsüld és értékeld őt nagyra ezért!"

- Abraham-Hicks

 

szerelem15.jpg

 

Tisztában vagy vele, hogy mit szeretnél?

 A marketingesek kedvenc témája a CÉL meghatározása!

És nagyon jól teszik!

 Ha nincs célod, nincs iránya az életednek.

Ha nincs célod, nincs erőd az életedhez.

Ha nincs célod, akkor szétfolysz.

Ha nincs célod, akkor félelemmel és irigységgel vagy tele (mert más tesz a céljáért).

 

A célmeghatározás irányt ad az életünknek.

 

Az értelmező kéziszótár szerint a cél:

Megvalósítandó eredmény, amely egy kívánatos állapot, vagy elért hely.

 eredet: cél – ómagyar,: cél- ősmagyar: cil (cél) – dravida: tilei (teljesít, megtölt.

 

celok.jpg

A jövőben elérendő dolog. Ez olyan kívánatos, birtokolható tárgy, dolog, megszerzett érték vagy állapot, ami felé haladunk, és ami a szemünk előtt lebeg, és aminek elérése boldogabbá tesz.

De tudnunk kell még valamit a célról. Nem elég megálmodni, ahhoz hogy teljesüljön lépéseket kell tennünk.

Egy felmérés alapján a célok megvalósulásának esélye így alakul:

1.)          Ha megvan az ötlet, akkor a cél megvalósulásának a lehetősége 10%.

2.)          Ha eldöntöd, hogy megcsinálod, a célod leírod, és határidőt is adsz mellé: 40%

3.)          Ha megtervezed, hogy mikor és hogy éred el, akkor a siker esélye: 50%

4.)          Ha valaki előtt felvállalod a célodat: 65%

5.)          Ha az illetővel megbeszélsz egy időpontot, amikor elmeséled neki, hogy mit tettél meg a célod elérése érdekében, akkor a megvalósulás esélye: 95%

Sok munka? Attól függ, hogy mennyire vágysz a célod elérésre.

 

  A mosoly értéke

“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

 

mosoly1.jpg

 

Szerelem

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

 

image3.jpg

 

 

 

Életművészet

“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”

(Tatiosz)

 

girl_happy_main.jpg

 

 

 

Szeretet

 

"Ha szereted magad, meglepődve tapasztalod, hogy a többiek is szeretnek. Senki sem szereti azt, aki még önmagát sem képes szeretni. Ha te magad képtelen vagy szeretni magadat, ugyan kitől várhatnád el, hogy megpróbálkozzon ezzel? És aki nem szereti magát, az nem maradhat semleges sem. Ne feledd, az életben nem létezik semlegesség! Ha valaki nem szereti magát, az biztosan gyűlöli magát - az élet nem ismeri a semlegességet. Az életben mindig választani kell. Ha nem szeretsz, akkor nem maradhatsz egyszerűen ebben a szeretet nélküli állapotban. Nem. Akkor gyűlölnöd kell! Aki pedig gyűlöli magát, az rombolni fog. Önpusztító lesz. Aki gyűlöli magát, az mindenki mást is gyűlölni fog - dühös lesz és erőszakos, szüntelen haragban mindenkivel. Aki gyűlöli magát, hogyan is remélhetné, hogy a többiek szeressék?"

Osho

 

4_1_2_3.jpg

 

A szó teremtő ereje

Minden kimondott szónak hatalmas a hatása. Így az imákat, a fohászokat, a mantrákat sikerrel használhatjuk, ha azok pozitívan és szelíden vannak megfogalmazva.

Közülük az egyik legszebb Antoine de Saint-Exupéry imája:

„Uram! Nem csodát, nem jelenéseket kérek Tőled.
A mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem!
Kérlek, taníts meg a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére,
Hogy föltaláljam magam a napi forgatagban,
Hogy idejében és talpraesetten tudjak dönteni,
Hogy ügyeimben okosan gyümölcsöztessem ismereteimet és tapasztalataimat!
Segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet!
Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást!
Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is!
Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra!

Add meg Uram a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged hallgatnálak, és Neked segítenék!
Add, hogy mélyen megértsem, nehézség, kudarc, sikertelenség és zsákutca is lehet sorsom része!
Sőt! Ezek szükségesek is ahhoz, hogy fejlődjek és megérjek.
Kérlek, szükség esetén, a kellő pillanatban küldj valakit, aki jó szívvel szemembe meri mondani az igazságot, ha amúgy berzenkednék ellene!
Tudom Uram, hogy számtalan nehézséget nem a lázas tevékenység, hanem az idő old meg.
Te jól tudod, mily nagyon rászorulok az őszinte barátságra.
Add, hogy kiérdemeljem az életnek ezt a legszebb, legértékesebb, leggyöngédebb, hatalmas ajándékát!

Kérlek, tartsd távol tőlem a szorongást okozó gondolatot, miszerint életem hiábavaló lenne!
Ne azt add, Uram, amit kívánnék, hanem azt, amire szerinted valóban szükségem van!
Kérve kérlek, taníts meg, Uram, a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére!”

 

7f0ospvatruhurntjujd.jpeg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A siker – a sok összetevős képlet

 

A spiritualitás térhódításával napjaink legfelkapottabb témája az önmegvalósítás és a siker elérése lett. Nem csupán kedvenc téma, de jól jövedelmező üzletággá is vált. Tréningek, kurzusok, besteller sikerkönyvek.. mindenki megmondja a tutit, hogy lehetünk boldogok, gazdagok és sikeresek.

 

Mégis miért olyan kevés azoknak a száma, akiknek valóban sikerül magasra törni? Miért van az, hogy egyre több az MLM hajótörött? Hogy fordulhat elő, hogy ugyanazt a receptet követve van, aki sikerre, de még többen bukásra vannak ítélve? Hisz ha lépésről-lépésre követjük a leírtakat, akkor végkimenetelként mindenkinek sikeresnek kellene, hogy legyen.

 

Ahogy a régi vicc mondja: „Van egy jó és egy rossz hírem! Melyikkel kezdjem?”

 

És ahogy a viccben is, kezdjük a fekete levessel. Jobb túl lenni rajta mielőbb!

 

Egyre több azoknak az embereknek a száma, akik a „siker-képlet”-ben elbukva, önbizalmukat elveszítve lemondanak vágyaikról. Minél több a bukás, annál kevesebb a lendület, annál alacsonyabb az önbecsülés.. „Megbuktam. Nekem nem sikerült. Alkalmatlan vagyok..”  Holott sokszor az összes képességgel rendelkezik, ami az adott területen végzett sikeres munkához szükséges.

 

Vannak viszont olyan kitartó „pozitív gondolkodók” is, akik újra és újra nekiugranak, a „Most biztos sikerülni fog..” önámításába, ezzel a lemondóknál is nagyobb kárt okozva maguknak. Mert aki lemond, az szembesül az igazsággal, ezzel esélyt adva magának a változtatásra és az újrakezdésre. Míg az elodázók gyengék ahhoz, hogy szembenézzenek a tényekkel és kimondják: „Ez bizony nem sikerült. Lezárom.” Így csapdába kerülve, önbizalmukat ugyanúgy elveszítve pörgetik a kereket, bízva a hamis ábrándban: „egyszer sikerülni fog..”

 

A révbe jutottak könnyen mondhatják, hogy a bukás oka az, hogy a sikertelenek:

-          nem fektetettek bele megfelelő időt,

-          nem voltak elég kitartóak,

-          nem hittek a vágyaikban,

-          nem olvasták el a szükséges könyveket… stb.. stb.

 

Bár lehet, hogy néha igazuk van, de az esetek nagy többségében a fent leírtak maradéktalan teljesítése mellett is elmarad a beteljesülés.

 

Ennek oka, hogy ÉNKÉPÜNK nem engedi meg a sikert számunkra.

 

Énképünket fogantatásunktól 6-7 éves korunkig építjük ki a környezetünk másolásával, megfigyelésével. Amit hallunk, amit kapunk, amilyen hatások érnek bennünket, az határozza meg az élethez való hozzáállásunkat is.

És ha nem hallottunk mást gyerekként, mint

-          „Neked nem sikerülhet”

-          „Alkalmatlan vagy rá”

-          „Aki szegénynek született, úgy is hal meg”

-          „Aki gazdag lop, csal, hazudik”

 

akkor minden igyekezetünk ellenére a siker el fog kerülni bennünket.

 

Önkorlátozó hitrendszerünk minden új programot felülír. Erősebb bárminél, mert a 6 éves korunkig tapasztaltakat azért vettük fel, hogy megtanuljuk hogyan maradjunk életben.

A túlélési ösztön pedig mindennél erősebb. Ma, felnőttként hiába tudjuk ésszel, hogy a siker előrébb vinne bennünket, ha a túlélési „programunkba” ez nem fér bele, esélyünk nincs, hogy a vágyott életcélt elérjük.

 

 Bár a pozitív gondolkozás könyvei megemlítik a hit hiányát, az „ismételd naponta 1000-szer amit el akarsz érni” és a „a siker neked is jár” lélekemelő, ám haszontalan tanácsait az elme ugyan hallja, de nem fogja elfogadni a fent leírtak miatt.

 

És ennyi rossz hír után jöjjön a jó! Van megoldás a korlátozó hitrendszerek átírására. Megszerezhető a sikerhez szükséges TÉNYLEGES pozitív gondolkozás, ami belülről, a lelkünkből fog szólni. Ebben segít a kineziológia.

 

BÁRKINEK SIKERÜLHET! A siker mindenki számára elérhető. A számunkra jelenleg már korlátozó szabályok felülírhatók, és „kicserélhetők” a siker képletének algoritmusaira.

 

gazdagsag.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vágyaink teljesülése – jó ez nekem?? J

 

Ha megálmodjuk, mit szeretnénk, az a legpozitívabb hozzáállás, amit vágyainkkal tehetünk! Határozott, megingathatatlan hittel kiküldjük a „megrendelésünket” a teremtésnek, majd elengedve azt tesszük a dolgunk, amíg célunkat el nem érjük.

 

Ha álmodozunk róla, akkor a legnegatívabb hozzáállást választjuk, fordítva üljük meg a lovat. Mert az álmodozásba időt kell tennünk. Milyen lesz ha..! De jó lenne, ha ilyen lenne…! Mit fogok akkor csinálni..!! És így tovább. Ráadásul az álmodozás egy folyamatos cselekvés, amivel foglalkozni kell, energiát kell bele fektetni.. mint az apró lyukkal rendelkező lufi, amibe folyamatosan fújnunk kell különben le fog ereszteni. És mivel újra és újra foglalkozunk vele, elismerjük, hogy nem is igazán hiszünk benne, hogy megkaphatjuk. Hisz, ha levesszük róla a fókuszt, akkor…. jaj…

 

Pedig hiába fújunk, valahogy mindig egyre renyhébb a „bőre”, … mintha minden nappal kisebb lenne..

 

És akkor elfog minket a pánik… és nagy levegőt véve, kompresszorokat bevetve, megkérve a szomszédot is, hogy fújja (ez az az eset, amikor mindenkinek arról beszélünk, hogy milyen jó lesz nekünk akkor, ha…) igyekszünk fenntartani a reményt – Hogy, sikerülni fog! Sikerülni kell!!! Sikerülni fog??? jaj.. most mi lesz??..

 

Pedig már érezzük, hogy veszítettünk! Tudjuk, hogy reménytelen, amit csinálunk! Lélekben már fel is adtuk.

 

Aztán „váratlanul” történik valami, jön valaki, aki egy „kegyetlen” mozdulattal, az igazság kimondásával kidurrantja a lufinkat, szétpukkasztja az álmunkat. Bár szomorúak vagyunk, meg is könnyebbülünk.. végre levegőhöz jutunk! Nem kell fújni! És ezzel egy időben örömöt is találunk, mert kinevezhetjük célpontnak a gaz lufi-durrogtatót, akit okolhatunk a sikertelenségünkért. Van már kire mutogatni! Nem mi vagyunk a hibásak!!

 

Pedig egyetlen felelős van! MI MAGUNK, senki más.

 

Vagy azért, mert irreális, abszolút nem nekünk való célt tűztünk ki. Ha valami nem az életutunk része hiába akarjuk, nem fog teljesülni.

 

Vagy azért, mert a sok akarással, manipulálással, félelemmel megakadályoztuk a teremtést, hogy tiszta mivoltában megjelenítse azt, amire vágytunk.

 

Az AKAROM az álmodozás útja, egyenesen a csalódáshoz.

 

A SZERETNÉM mögötti tartalom: add meg Uram nekem!

Megálmodom, hogy mit szeretnék: ez az egyenes út a boldogságba.

Még akkor is boldogságot hoz, ha a megálmodott cél nem köszönt be az életünkbe.

Mert a Szeretném alapja az elfogadás (legyen meg a Te akaratod), akkor:

-          elfogadom amit kapok, hálával és köszönettel

-          elfogadom amit nem kaptam meg, mert ezzel megvédtél attól, hogy olyant kapjak, ami nekem nem jár, ami akár kárt okozott volna nekem ha teljesül.

 

Egy biztos!

Ez a földi intézmény attól csodás, hogy a lehetőségek korlátlanok! Sok mindent megélhetünk. Sok mindent megkaphatunk. A bőség és lehetőségek tárháza olyan, mint Fortuna aranyszaruja. De ezeket a végtelen lehetőségeket átlátni mi nem tudjuk. Azt pedig elég ritkán látjuk át, hogy mi az, ami a javunkat szolgálja és mi az, ami nem.

 

Ha teremtésünk során akadályba ütközünk – álljunk meg és figyeljünk.

 

BEFELÉ. Az érzéseinkre.

 

Vajon ez miért van? Mit vált ki belőlem? Vajon mit üzen? Újra nekiszaladunk.

Ha az akadályok újra és újra előjönnek, akkor észre kell venni a jeleket! Valamitől meg szeretnének védeni minket.. ez talán nem a mi utunk. A megoldás ismét csak a probléma megoldásának átadása.. aztán kiderül mi lesz. Mert ha elengedjük a megálmodott vágyainkat, akár az egész világ az ölünkbe hullhat.

 

 

adas-kapas.jpg